Azok, akik munkamániával küzdenek, gyakran nem a munka öröméért, hanem inkább egyfajta kényszerből hajtják magukat. A munka hatalma alá kerül, céltalanul robotolnak, a haladás illúzióját kergetve. Valójában azonban menekülésről van szó a valóság elől, az idő véges volta elől. Ahelyett, hogy megállnának és értékes dolgokkal töltenék azt, inkább tagadásba burkolóznak. Minél több feladatot teljesítenek, annál inkább fogy az idejük, amit a semmivel töltenek, hiszen az életük üresebbé válik napról napra. A szabadidő gondolata inkább megijeszti, mintsem örömet okozna, nehezebb így elterelni a figyelmet a valódi problémákról. Ha nem dolgozhatnak, akkor is máshol keresik a teljesítményt, mert csak ezen keresztül érzik, hogy élnek. Valami hiányzik az életükből, de nem szembesülnek vele, hanem egy olyan életet teremtenek, ahol ezt “megúszhatják”.
A munkafüggőség jeleit külső szemlélő könnyebben felismeri, az érintett személy azonban nemigen látja a problémát. Nem veszi észre, hogy valami nincs rendben. Határok nélkül hajtja magát, a mentális és fizikai jóllétére sem figyel. A lelki és testi szükségletek jelzései válasz nélkül maradnak. Ennek súlyos következményei lehetnek: alvászavar, kimerültség, gyakori megbetegedések, emésztőrendszeri, szív- és érrendszeri problémák. A munkafüggés mentálisan is megterhelő, könnyen vezethet kiüresedéshez, kiégéshez, szorongáshoz, depresszióhoz.
A család és barátok nehezen viselik, hogy az érintett mindig dolgozik, akkor is máshol jár, ha nincs a munkahelyén. A munkát és a feladatokat mindig a legfontosabbaknak tartja, így gyakoriak lesznek a konfliktusok. A kapcsolatok megromlanak, leépülnek, mivel nem tudnak kapcsolódni a munkamániással, és azt látják, hogy ők nem annyira fontosak az életében, mint a munka. Ráadásul segíteni sem tudnak, mert az érintett tagadásban van. Így a munkamániás hamar egyedül találhatja magát, magányossá válhat. Egyesek gyógyszerekhez nyúlnak a teherbírásuk fokozása érdekében, hogy ne kelljen szembesülniük a problémákkal. Az egyik függőséghez könnyen társulhat egy másik, így nem ritka, hogy az alkohol, gyógyszerek vagy drog lesz a “társuk” a mindennapokban.
A munkaalkoholizmus komoly függőség, kezelést igényel. A pszichoterápia sokat segíthet a motivációk és nehézségek felszínre hozatalában. A megértés elengedhetetlen a változáshoz. A támogató közeg, a család és a barátok jelenléte segíthet, hogy az érintett a munka mellett is örömöt találjon az élet más területein.
(Forrás: portfolio.hu)
