Az utóbbi évtizedekben az apa szerepe jelentősen átalakult Európában, a törődő, bevonódó apa képe vált a dominánssá. Azonban a kenyérkereső, támaszt nyújtó férfi szerep is megmaradt, sőt, sokszor ütközik a törődő apa igényével. A családokra így egy kettős nyomás nehezedik, amelyet a társadalmi elvárások és a gazdasági realitások együttes alakítanak ki.
Takács Judit szociológus évtizedek óta kutatja az apai szerepek alakulását, és kiemeli, hogy bármennyire is felkapott téma, mégis kevés az érdemi kutatás. A rendelkezésre álló adatok alapján elmondható, hogy a törődő apa képe igenis fontos szerepet játszik a mai életben, de a mindennapi gyakorlatban ez nem mindig valósul meg. Sokan sokfélét értenek a “törődő apa” alatt, és a gazdasági nyomások gyakran korlátozzák a valódi bevonódás lehetőségét. A családok megélhetésére irányuló törekvések gyakran felülírják a törődés igényét.
Takács Judit rámutat, hogy a társadalmi elvárások szintjén egyre nagyobb az igény, hogy az apák aktívan részt vegyenek a gyermekgondozásban, azonban a mindennapokban ez gyakran nem tud megvalósulni. Ezt a kettősséget tovább erősíti a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásokkal szembeni hagyományos gondolkodásmód, amely a férfiak és nők szerepeit elkülönítve kezeli. A politika szerepe sem elhanyagolható ebben a folyamatban, hiszen a kormányzat gyakran erősíti a tradicionális családi modell képét, annak ellenére, hogy a gyakorlatban bizonyos közpolitikai intézkedésekkel támogatja a szülők egyéni döntéseit a munkához és a gyermekneveléshez való viszonylatban.
A kérdés tehát a valódi “jó apa” képének meghatározásán túlmutat, és a társadalmi, gazdasági és politikai realitások összefüggésében keresendő. A valódi változáshoz a kettős nyomás felismerése mellett a társadalmi és politikai intézkedések, valamint a gazdasági támogatások együttes hatása is szükséges.
(Forrás: 444.hu)
